2014. április 30., szerda

Károgó hollóim



Károgó hollóim

Károgó hollóim
elszáradt faágon,
Ketrecük oly üres,
akár a magányom.

Vörös kis ketrecük
dobbanó percre int,
Dobban a pillanat,
szívemre hamvat hint.

Szívembe térjetek
vissza, kis hollóim!
Adjatok vigaszt, ha
nem nyílnak ajtóim

Károgó hollóim.

Elnémult hollóim
hűsölnek a fűben,
visszhangzó alkonyat
károg még a tűzben.

Visszhangzik fejemben,
visszhangzik fülemben,
Visszhangzik a világ
egyetlen ütemben.

Szürke a hóvirág
az ember mankóin,
Vértollal búcsúztak
puskaporhordóin

Elnémult hollóim.

2014. április 30.
Czáboczky Szabolcs

2014. április 27., vasárnap

Nirvanát hallgatva



Nirvanát hallgatva

libabőröm végigkúszik
a víz tengerszint feletti
magasságán, és átúszik
a fürdőkádam partjára

itt fenekem az alig egy
négyzetméteres óceán
fenekére vetődve megy
siklik a dallam hallatán

ezerlábú kis falminták
féregjáraton mászkálnak
amíg hajat öntök saját
samponomra és merülök

félelembe végtelenbe
szív alakú dobozokba
tudat alatt emlékezek
a cobaini rokonokra.

2014. április 27.
Czáboczky Szabolcs

2014. április 25., péntek

Húszról huszonegyre



Húszról huszonegyre

kapitalista szocializmust épített
újfasiszta kommunizmusával
emberi bordákból
ujjpercekből koponyákból medencékből
emberi belek kötötték meg
emberi vércseppek tartották meg
emberi sikolyok álltak strázsát
a sírkőkapuban.

ma szocialista kapitalizmust dobál
kommunista fasizmusával
összetákolva demokráciából globalizációból
hogy felhasználják a neonácizmust.
értitek? nem?
én sem.
ha mindenki izmus akar lenni
én inkább leszek senki.

2014. április 25.
Czáboczky Szabolcs

2014. április 22., kedd

Bodrogközben



Bodrogközben

fekete keletbe ugrok,
napkelte figyelme őriz,
zöldekbe öltözött bokrok
között itthoni kő visz

tovább a vassínek útján
és búzatáblákra írom
szép emlékkrétákkal húzván
vonalakat, hogy még sírom

örömömet csecsemőként
a szülőföld bölcsőjében,
mégis titkon bús gőgjével

szívemben ősi erőként
élnek pincék, dombok, rétek
és alkonyban égő éjek.

2014. április 22.
Czáboczky Szabolcs

2014. április 17., csütörtök

Chanson a vörös borról



Chanson a vörös borról

szédült áprilisi
csillagvarázs
izzó rubinokként
forró parázs
gyógyír fájdalomra,

kínzó szánalomra
kopogtasd meg
vígan pincéd mélyét,
táncoltasd meg
szabad szerelmedet,

részeg kegyelmedet
sodorja el
végül magával és
kobozza el
a csúf korlátokat,

hiszen virágokat
és verseket
terem már szüntelen,
új kerteket
gondoz a költőknek.

2014. április 17.
Czáboczky Szabolcs