2014. június 24., kedd

Hétköznapi szlovákiai szemek



Hétköznapi szlovákiai szemek

Szürke szemek mélyén robog
autóbuszom zasztavkája,
hisz egy bácsi szívén kopog
nyelvem büszke keresztfája.

Minden szavam váddá dermed
megviselt és bús ráncain,
rabként jár az emlékezet
új élete szívláncain.

Pupillája félelmében
homályba fúl sűrű ködként,
mégis futva, én tükörként

olvasok így a szemében:
Élek, félek, mégis holtan -
egykor én is magyar voltam.

2014. június 24.
Czáboczky Szabolcs

2014. június 23., hétfő

Nosztalgia



Nosztalgia

vörös folyók zakatolnak
sodró szívem mély medrében,
vérsejtjeim lobogtatnak
hajszálakat napkeltében,

amikor úgy keverednek
a szószavak és sorsorok,
hogy ziláltan megerednek
zárt érzések, nyitott borok

a poharam alján, hallván
a fülemben átkozódó
szitkozódó és mosolygó

nosztalgiát, mint a vulkán
lávája tör fel, és folynak:
vörös folyók zakatolnak.

2014. június 23.
Czáboczky Szabolcs

2014. június 17., kedd

Lillafüred



Lillafüred

Tüdőm issza a virágok
bájitalát, amíg sziklák
mélyén szóval felkiáltok,
és pogány szikrák pattognak

mindenfelé strófarendben.
Érzem, mint kéjt és haragot
csörgedezni ereimben
a sodró Szinva-patakot,

a pengetett ősi lantot,
és megállok én melletted,
révedezve e szigetet

áldom, amint a sírhantot
felásom, és veled várom
a múzsákat én, Attila.

2014. június 17.
Czáboczky Szabolcs

2014. június 14., szombat

Barmok vagyunk



Barmok vagyunk

barmok vagyunk de különösebben
csipegetjük a remény magvait

és rázzuk fel az öröm tagjait.
majd tollazatunk ős bozontjait

és az új hajnal zaját szabadon
eresztjük és csak kukorékolunk

büszkén hápogunk hülyén gágogunk
felkiáltunk az élethez s várunk

az alkonyra hogy bekergessenek
végül az ólba mert barmok vagyunk.

2014. június 14.
Czáboczky Szabolcs