2014. augusztus 23., szombat

Simogatlak



Simogatlak
(Sz. L.)

mint bús kéz a kezet,
 pillantás a szemet,
babona a verset,
múlt gyönyör a percet,
 borok a poharat,
sorok a szavadat,
kétely a bizalmat,
lángszó a tilalmat,
dobbanás ölelést,
boldogság szenvedést,
keresztfa a hitet,
tövisek a szívet

simogatlak. mintha
Lenge rózsa lennél
Újra, és csak folyvást
Csöpög a szenvedély:
Simogatjuk egymást
Írottan, tüskékkel.

2014. augusztus 23.
Czáboczky Szabolcs

Hiányzó szonett


Hiányzó szonett
(Sz. L.)

Szított régi lángok között
zörgettél. és doromboltál
elfojtott dalt, amely szövött
borba mártott futóindák

éjéletét ébresztette.
néztelek, és megragadva
ypszilonban elágazva
igáztak le szép szemedbe.

Lopva léptem, csentem csókkal,
újratöltöm poharamat
csillagszemű boldogsággal.
sejtett arany fonaladat

itt őrzöm én, ahol zörgetsz.

2014. augusztus 22.
Czáboczky Szabolcs

2014. augusztus 9., szombat

Bizonytalanul



Bizonytalanul

Keserűen emlékezve
ropogtatom gondomat,
hű sor(s)okat bevégezve
vetem el a voltomat.

Cseresznyeszív tündökölve:
kopogtatom csontomat,
vajon merre aratlak le
elkallódott gondolat?

2014. augusztus 9.
Czáboczky Szabolcs

2014. augusztus 8., péntek

Dobbanás



Dobbanás

szédülök. mint az itthonra
vetődött szív, mely hontalan
bolyong, mégis oly gondtalan
izzik, vágyik az otthonra,

tűlevélbe zárt szavakra,
krisztusi szép költeményre,
elfeledett új reményre,
könnyből áradt vígpatakra,

és szédülve szállok szótlan
szúszívekre szelek szárnyán,
míg harang kong, dobog árván

bennem, mint egy húzott szólam,
mely ott remeg kézben, tollban,
mert Székelyföld benne dobban.

2014. augusztus 8.
Czáboczky Szabolcs