2014. október 31., péntek

Eskü



Eskü
 (avagy töredék az őszibájtos forradalomból)

esküszünk, hogy hiszünk a programba
vésett Inter(net)cionáléban.
esküszünk, hogy a netadó a mi
legádázabb ellenségünk ezért
minden drága alkalmazásunkkal
és wi-fi jelünkkel harcolunk az
adómentességért.
esküszünk, hogy iProletárokként
(képeinkre őszibájtot tűzve)
betöltésünk meg nem állhat amíg
youtube-on nem láttuk a galád
netadót száműzve.
esküszünk, hogy iProlik maradunk
annak ellenére hogy mi felső
tízezrek is vagyunk.
esküszünk, hogy fáj nekünk minden gigabájt amit adó sújt.
esküszünk, hogy dicső forradalmunk
selfie-jei meg fognak jelenni
a Facebookon hisz Ő a krónikánk
ami böngészett históriánkat
fogja elmesélni.
esküszünk, hogy "mi a közjó alkotói lettünk!"
esküszünk, hogy minket nem érdekel
semmi más hisz minek érdekeljen
ha van nekünk Google?
esküszünk, hogy a diktátor ellen
lázadunk a diktátor nevében
amíg ébresztőként cseng a szívünk
csilagokként ragyognak pixelek
mindannyiunk kezében.
esküszünk, hogy hülyébbek vagyunk annál
amit a hídon az ég felé tartunk.

2014. október 31.
Czáboczky Szabolcs

2014. október 18., szombat

Lappangás



Lappangás
(Az 1956-os forradalom emlékére)

Némaság. A Duna csak áll,
mint vénánkban a savas vér.
Kavicshite kétségekbe
botlik: vajon az élet mennyit ér?

Csendesség. Bús hullámokkal
idézzük a reménytelent.
Magyar jövőnk, ki kérdezné
meg az álmot öltött esélytelent?

Dobbanás. A fagyPont helyett
új Jelekben forr utca, tér –
És keringünk, és örvénylünk:
hát a szabadság mennyit ér?

Dörrenés. Mély fellegekben
víz és ég közt dől el sorsunk.
Szétlőtt, síró törmelékbe
vésve kérdezzük, mi kik is vagyunk?

Lappangás. A Duna csak áll,
míg vénánkból folyik a vér.
Láncba fogott forgó örvény –
vajon az élet tényleg ennyit ér?

2014. október 18.
Czáboczky Szabolcs


2014. október 16., csütörtök

Lepel



Lepel

rád terítem az éjszaka fátylát:
szülessenek csillagok belőled,
szökj a szavakba helyettem,
hogy lepel alól tetőled

várhassak szelet, ami meglebbent,
tüzet, ami vásznakat éget el,
földet, ami úgy elrettent,
hogy vízből facsart cseppekkel

a szabadsággal, a szerelemmel
megidézhesselek én, te ismert
és ismeretlen jellemmel
indulatokkal mély ingert

tápláló boldog és bús szeszélyem.
lehullott lepel izzó lelkemen:
bukj föl alóla, hogy élhess
tovább, testbezárt Szellemem.

2014. október 17.
Czáboczky Szabolcs

2014. október 12., vasárnap

Örök harc



Örök harc

túl sok a valóság
túlságosan mérhető
észbeli hatóság
ésszel, sejttel érthető.

 feszültség fokokban
talán szépen kérhető
indulat romokban
szívvel, szemmel érthető.

2014. október 12.
Czáboczky Szabolcs

2014. október 4., szombat

Éjféli merengő


Éjféli merengő 
(Zilált szonett Sz. L.-nak)

éjfél volt. éppen rád gondoltam. 
a lámpák szemként pislantottak
és egy drágaságot suttogtam
mély városligeti csöndedbe

míg sugaraid vakítottak
és keringőt járt a képzelet
enyémnek ítélt az emlékezet
mikor merengőt firkantottam
a képed felett.

aggódom. ne lökj el. Lásd beteg
vagyok. Úgy ápolj hogy gonoszak
legyünk. Cirógass kerekecske

dombocskát száraz ajkaimra.
Sejtem a tiéd lehet. Igen
sejtem hogy hiányzok. hiányzol.

2014. szeptember 17.
Czáboczky Szabolcs