2015. február 24., kedd

Csapzott töredék

Csapzott töredék
(Enej – Siedmiomilowa Szansa c. dalához ajánlónak)

sűrű erdő
fülem és szívem képzelete.
dúrok és mollok
gallyakként töredeznek
a lábam alatt.
láncokként cipelek drogritmusokat
mégis szabadon rohanok.
vad vagyok a vadonban.
nem félek, de nem tudom, hol vagyok.
haladok, de nem tudom, merre tartok,
és kijutni
a vad vadonból
nem akarok.

2015. február 24.

Czáboczky Szabolcs

Chanson egy kassai kávéházról

Chanson egy kassai kávéházról

keserű aroma és édes szaxofon
plafonon zongora, falaknak dúdolom
gomolygó, fortyogó gondolataimat.

a falakon kívül itt mindenki süket,
ők hallják, milyen jól esik egy kis szünet
kiengedni gőzzel együtt szavaimat.

a huzat felkéri az ablakot táncra,
kották között indul egy szerencsejátszma
csakis az én fáradt fülem kegyeiért.

betérek ide, és érzem: ember vagyok,
észből lett kultúra, a szívből kelt dalok,
és egyért kell küzdjünk: a mély emberiért.

2015. február 21.
Czáboczky Szabolcs

2015. február 20., péntek

Levél a székelyeknek (javított változat)

Levél a székelyeknek
(A Székely Szabadság napja alkalmából)

Rákócziak városából szólok,
Mint bús Felvidék üzenő kürtje,
Magyarok! Mindenkit ide hívok,
Hogy szavam a falakat leküzdje.
Ezer évig fogtuk egymás kezét,
És hazánkon esett meg a szívünk,
Mikor láttuk olthatatlan sebét:
Úgy változott, mint zászlón a színünk.
Köd borítja a vén Madarasit,
A Küküllő is szalad és sodor,
A szellő pedig székely dalt süvít,
Amit dúdol minden lomb és bokor.
Eljött a nap, a Szabadság napja!
A Hold és a Nap lobog az égen,
S mint e földnek gondozó jóatyja
Mondá a székely: én visszakérem!
Követelem! S ha kell, gyermekáldás
Virágzó magjait vetem majd el,
Hogy jövő tavasszal reményvárás
Szépséges gondolata fogjon el.
Éjjel. Ügyeljünk ma az égboltra,
Minden zsúfolt utcán, mozgó téren,
Hős fejedelmekkel vágtat újra
Csaba királyfi csillagösvényen.
Lám, a nagyvilágból is üzennek,
Hiszen egy nemzet vagyunk, egy sorssal,
Szegény magyarok, bárhol éljenek:
Zürichben, Londonban vagy New Yorkban.
Eljött a nap, a Szabadság napja!
Most dobbantunk, de holnap kérdezünk,
Lehet, hogy mint szenvedélyek rabja
Az útvesztőben úgyis elvérzünk.
De mégis, testvér, emeld fel fejed!
Szeress, higgy és végre nyisd ki szemed!
Így üzenek én Székelyországnak,
És üzenek most minden magyarnak.
Felvidéknek vagyok ifjú ága,
De hallgass meg, világ magyarsága,
Ismerd be végre, amit szégyellnél,
Hogy nincs nagyobb magyar a székelynél!


Javítva: 2015. február 20.
Czáboczky Szabolcs

2015. február 10., kedd

Fenn a Hargitán

Fenn a Hargitán
(Kavecsánszki Ádám barátom 22. születésnapja alkalmából)

Emlékszel még, amikor fenn a Hargitán
őseid szava dobbant ifjú szívedben?
Amikor az otthonból itthon lett, hiány
és honvágy égett a lobogó színekben.

Sokszor kérded, hogy mi dolgom e világon?
Pillanatok, amikor elhagy a hited.
Elmondom én: tervezz és nevelj, barátom,
hogy megfiatalodjék e fásult nemzet.

Énekelj és szavalj nekünk még sokáig,
Repülj vagy hágj át egészen a csodákig,
de ne számold egyenként a vivátokat.

Nehéz feladatod van, de melletted állok,
hogy felébresszük Csonka-Magyarországot,
mely országként él eszement világokat.

2015. február 9.

Czáboczky Szabolcs

2015. február 3., kedd

Foszlányok a kolozsvári Bulgakovból

Foszlányok a kolozsvári Bulgakovból

szó se kell. ottmaradt
emlékkarikákba
fújtam ki csendemet
fáradt félelmemet.
*
eljátszott mosolyokban
gondoltam elfogyok
parasztként emeltek
a nagy korovjovok.
*
elfásult gondolat
gondoltam elveszek
a falról néztek le
erdélyi szépszemek.
*
szó se kell. mi is csak
nyűtt foszlányok vagyunk.
vess el Házsongárdba
és újrasarjadunk.

2015. február 2.

Czáboczky Szabolcs

2015. február 2., hétfő

Önkritika évszakokban

Önkritika évszakokban

szavam nyaram
ugara és sugara
de ha
akarom tavaszom
dicső virága lesz
hervadt királya helyett
mert
telem velem
együtt dobban és koppan
hogy tudják
őrzöm szívem
őrzöm őszöm.

2015. január 27.

Czáboczky Szabolcs