Nyolcvan epigramma (2011)


Nyolcvan epigramma

I.
Lehetünk szépek, csúfok, eszesek, buták,
És lehet megannyi púpos vagy nagy nőcsábász,
Értékeink és viszonyaink egymáshoz
Tükröződik hűségünkben a Hazához!
2011. január 30.

II.
Életem ne legyen rovására másnak,
Míg Ember sorsai koporsókat ásnak,
Szeresd saját nemzeted, tiszteld a másét,
Mert nem vagy több, mint az Isten által lett lét!
2011. január 31.

III.
Állj meg itt, magyar, s lásd e feliratot,
Múltad, jelened alkotja e sírboltot,
De tehetsz róla, mert bíztál olyanban,
Aki békét hirdetett kezében karddal!
2011. január 31.

IV.
Ha törik, ha fúj, hitem marad erősnek,
Istennek hiszek, nemcsak egy ismerősnek,
Keresztyén vagyok, és szívemre hallgatok,
Majd végső tintacseppet ejtve meghalok.
2011. február 1.

V.
Téli tájba olvadván elhal minden szín,
Hó borít mindent, ami szenvedés vagy kín,
Palástot öltve elmarad a számadás,
De jön még tavasz, és jön a feltámadás!
2011. február 2.


VI.
Keresztyének-e vagyunk a mivoltunkban,
Ha háború fékez a folyamatunkban,
De lásd: mindannyian öngyilkosok vagyunk,
És mi, az Emberiség, soha nem tanulunk.
2011. február 2.

VII.
Majd, ha valaki tényleg érdekeset mond,
Talán egy egész nemzedék rendszert bont,
De én egy egész nemzedéket követtem,
És ők nem, de én lázadónak születtem.
2011. február 4.

VIII.
E felirattal búcsúzom tőled, Világ!
Te Világ, ki felhalmoztál oly sok hibát,
De szerettelek, mert arra adtál okot,
Hogy lázadva ellened, gyengítsem jogod.
2011. február 4.

IX.
Engedd majd át őket a szép kapun Isten elé majd,
Csak lépünk egyet és bosszús ítéletet élünk,
Látjuk, ki élezi kardját szüntelen túl hevesen, de
Egy szabadkőművest kísértünk Kárhozat mélyén.
2011. február 11.

X.
(Medici-epigramma)
Testvér, állj meg, mert itt nyugszik egy eltemetett test,
Emberien gondolkodj, elmélkedj, okot illessz,
Éles tőr végezte a dolgát rajtad, öcsém, de
Emberként haltunk és nyugszunk Medici földjén!
2011. február 12.

XI.
Életed éld és gyermekkorod légyen szebben ápolt,
Légyen szebb, mint őrült könnycsepp, mi épp esik értünk,
És végső: íródva lett ékül epigramma és kész,
Győztes lesz tettekben az ép ész mindörökké majd.
2011. február 21.


XII.
Szép leányt láttam én, smaragdzöld szemekkel,
Mosolyokat ejtett, hízelgő jelekkel,
De talán nem is jel volt, és nem is mosoly,
Talán csak egy szépet álmodott a Fogoly.
2011. március 5.

XIII.
„A meghunyászkodó katona sírfelirata”
Szemeid pillantást se vessenek erre,
Erre az egy helyre ellapátolt földre,
Itt nyugszok én, vitézeknek leggyávábbja,
Hős lovagok szégyenének netovábbja.
2011. március 22.

XIV.
Eltemettünk már sok kérkedő nézetet,
Adtunk vitézeknek hősies végzetet,
Él még száz összeesküvés-elméletem,
És azon sokból egy igaz kell, hogy legyen!
2011. március 22.

XV.
„Egy magyar baka sírfelirata”
Nincs, ki megállítson, nincs az az emberlény,
Ki sorsom elűzné, s mögé bújna fürgén,
Nincsenek, és olyanok nem is lehetnek,
Kik akadályozzák, hogy győztes lehessek!
2011. március 26.

XVI.
„Egy kuruc vitéz sírfelirata”
Bercsényi brigadéros vitéze voltam,
Senkiházi osztráknak vérét ontottam,
Kérlek Isten, verd meg azt a labanc kutyát,
Kinek vérem díszíti kardmarkolatát.
2011. március 26.

XVII.
„Egy kistarcsai magyar áldozatának sírfelirata”
A szögesdrót fojt meg e szolgatáborban,
PPSh-k minden egyes sikátorban,
Síromba engem is a komisszár küldött,
Rákosi alatt Kistarcsa vérben fürdött!
2011. március 26.

XVIII.
Örökké él e föld, örökkön örökké,
E föld, mely formálja földünket jövővé,
Jövő záloga: Dávid és a Szvasztika,
Új Nagy Sándor birodalma: Amerika!
2011. március 29.

XIX.
Nincs oly szépség, nincs oly gyönyörű káprázat,
Nincs oly kihívó alak, vagy szent ábrázat,
Mi felülmúlná a kétkedést, mit érzek,
És az észt, mit lassan ellepnek a férgek!
2011. április 2.

XX.
 („Sekte oder Selters, Götzen und Magie”)
Ki itt most a szekta, ki mond varázsigét?
Ki hozza Jehova tornyát és Krisna kezét?
Ki az, aki megvált? Ki oszt szórólapot?
Őrült elmebetegek vagy a szomszédod?
2011. április 3.

XXI.
(Egy csalódott sírfelirata)
E szent föld porából újra porrá lettem,
Nyirkos utcákon csak selejt holmit vettem,
Az égből a fény se nézett reám, mégis
Nem a világot hittem igaznak én is!
2011. április 6.

XXII.
(2. magyar hadsereg egyik katonájának a sírfelirata)
Mi is lehet odahaza? – gondolom magányosan,
Míg egy német és egy olasz vodkát iszik kábultan,
Ezt írom én, míg sisakomra hullik a törmelék,
Szovjetföldön a hó nem fehér, az ég soha nem kék!

2011. április 14.
XXIII.
(Trianoni sírfelirat)
Vándor, állj meg ez idegen földön hová tévedtél,
Lásd e korhadó fát, lásd a földet, mit elvesztettél,
A nagyvilágba pedig hiába űznek a gondok,
Bárhová mész, hazádon kívül te nem leszel boldog!
2011. április 14.

XXIV.
(Egy gondolkodó sírfelirata)
Nem tiszteltek, felkaroltak később kitagadtak,
Nem tiszteltek, kérték segítségem - majd eldobtak,
Nem tiszteltek, jótett helyébe bajt én okoztam,
Nem tiszteltek, mert én önállóan gondolkodtam!
2011. április 15.

XXV.
(Voltaire sírjára)
Ha ez a nagy világ tökéletes lenne,
Unalmában fejvesztett ember mit tenne?
A jelen tökéletes? Gondold még csak át,
Nézz magadba – ott az ésszerű megoldás!
2011. április 18.

XXVI.
Bár nem mindenkinek áll jól a szénája,
De mégis mindenkinek eljár a szája,
De aki szerény, akinek van hazája
Mártírvérrel él benne Villon vénája!
2011. április 27.

XXVII.
Szép szavakkal bódítanak, csábítanak,
Munkájukat végzed, és csak kábítanak,
Valakit az igazsághoz állítsanak,
Hogy a férgek többé ki ne használjanak!
2011. május 1.

XXVIII.
(A lakosságcserére emlékezve)
Este kilenc óra – a rádió zúgott,
Unokám egy szép kedves emléket súgott:
Láttuk menetelni a századot Kassán,
Másnap reggel törve keltünk át a Dunán!
2011. május 19.

Globalizáció (XXIX.)
Világpiacon kínálgatnak a szakállas kofák,
A legnagyobb leárazást kapta Magyarország,
Csábította a Nyugat, megtartotta vörös Kelet,
Ma pedig a tizenkét csillag izzó szögesdróttá lett.
2011. június 2.

In memoriam Sértő Kálmán (XXX.)
Felhővel feje fölött járta Baranyát,
Napszámosként kereste szemnyi aranyát,
Katonának nem felelt meg, ezért csak élt,
Pesten elveszve hajszolt valamilyen célt,
De elhagyták őt, elhagyta az utókor,
Az irodalomban mellékvágány és kóbor,
De visszatért oda, ahonnan vétetett,
Eggyé lett a magyar földdel, mit éltetett.
2011. június 16.

XXXI.
(A népről és a művészetről)
Valamire szomjúhozik a sóvárgó lélek,
Mégis makacsul üvölti: félek és remélek,
Mert elfeledtetett magával egy üzenetet,
Miért érdemes volt büszkén élni az életet,
A nép csak céltalanul törölte meg az orrát,
Mert elfeledték, kik lakják Helikon ormát!
2011. július 25.

XXXII.
(Mit választasz?)
Valósággal játszadozol, te fiatal vándor,
Gát sem állítja meg a zavart, mit önt rád Ámor,
Ó, míg a szerelem csak egy mű, mit összetákolt a pillanat,
A tudásvágy egy életre boldogan bölcsességgel átitat.
2011. július 26.



XXXIII.
(A népről és a költészetről)
Igaz virág nem nyílik többé, nincs ki írjon már róla,
Hol sorvadt el az a kéz, mitől született sok dal és óda,
Míg hánykódik a nemzet hajója királyok öblében,
Euphorión, hová vesztél el korunknak ködjében?
2011. július 26.
XXXIV.
(A tévhitekről)
Sok az isten a világban és sok a hit,
Sok szépet, de sok rosszat terem ezen elme itt,
Nincs egy vár, nincs egy erőd, mi védelmezne,
Tévhitek által emberektől ember létemre.
2011. július 26.
XXXV.
(A természetről)
Bolygatjuk a fejlődés urát, ami körbevesz,
Esztelenül nyúlnánk hatalmához és új törvényekhez.
A négy elem egyensúlya – létünknek kútfeje:
Ha az egyensúly eldől, életünk is együtt dől vele!
2011. július 30.
XXXVI.
(A lázadásról)
Igaz lázadó elégedetten
áll a szoborra, és erőlködik!
Butaság miatt elégedetlen
az, ki gyermekfejjel gondolkodik!
2011. július 26.

XXXVII.
Választ adok néked egész régről,
Hol regélnek kezdetről és végről:
Ma más a rom, és más az ép,
ma más a csúf, és más a szép,
ma más a te, és más az én,
és másképp hangzik a „szeretlek én”.
Ma más a hall, és más a lát,
másképp hallani az ember szavát,
ma más az új, és más az ó,
és más a rossz, és más a jó!
2011. július 30.

XXXVIII.
(Az egyházról)
A csalogató beszédre ügyelni kell,
Nehogy egy valami nevében mindenünket adjuk el,
Isten szava a szent, és figyelmeztetlek:
Mert a papok sem prédikálnak mindig szent üzenetet!
2011. július 26.

XXXIX.
(Per pillanat)
A szép tündérvilágba repítenének
minket, ha nem szólna már a valós ének,
A népek csak dolgoznak, de a sarat még állják,
Az urakból van elég, de még mindig nagy a válság!
2011. július 27.

XL.
(A pénzről és a tudásról)
Az én nevem nem mond semmit, tiédre figyelnek,
Nyájaskodnak, mert valamit még tőled remélnek,
Tárcádban az eszköz, fejedben a hajtó itten,
Mert a név és a pénz semmi, a tudás a minden!
2011. július 27.

XLI.
(Csizinek)
Hálám jeléül csak ennyit adhatok szerényen,
Köszönet lapulhat csak egy költőnek kezében,
Egy köszönet, amit versben jó érzés írni meg,
Egy gyönyörű könyvért küldöm ezt: kedves Csizinek!
2011. július 27.

XLII.
(21. század szerelmeseiről)
Szerelmes az egész világ – azért olyan bolond,
Őszinte érzelem vagy pénzéhes – hol itt, hol pedig ott,
A leány szimatja már fogja a fiú pénzét…
Kerüljetek el! Valaki másnak szívjátok a vérét!
2011. július 28.



XLIII.
Van egy szó, ami zeng a fülemben már évek óta,
Soha nem hagy el, mert öröklődött utódról utódra,
Bennem dicsőn zeng, önmagamról megfeledkezve,
Adni, adni, adni – ezt a veszett világot ölelve.
2011. augusztus 2.

XLIV.
A természetnek áldozó keze alatt,
Állításunk most egy hatalmas nagy várfalat,
Építsd bárhogy, bármikor, bármilyen helyen,
Csak a szent természet nyugalomra térjen.
2011. augusztus 2.

XLV.
Lesz majd olyan világ, hol lesz öreg és fiatal,
Gazdag és szegény, szentelt óda és halottas dal,
Lesz egy olyan világ, hol érték nem fog létezni,
Azon a világon fogom életem befejezni!
2011. augusztus 5.

Epigramma a reggeli kakaó mellé (XLVI.)
(Csillának)
Csak lepődjél, annyira kérlek, és ne is válaszolj,
Amíg a Nap virrad, addig te a hevületben lángolj,
Eddig minden fekete-fehér volt, most látok színesben,
Nem vagy itt most mellettem, de mégis itt vagy a szívemben.
2011. augusztus 11.

XLVII.
Az éjben lassan elveszek, olyan sötét,
De ébren vagyok – szívemben egy gyertya ég,
Elszántan vezet, és a gyertya is
Csak egy arc, egy szem, egy szív, egy lány miatt él!
2011. augusztus 15.

XLVIII.
Legyek vak, és legyen ő a kísérőm, aki kezemet fogja,
Legyek süket, és legyen ő, ki a szavakat elmutogatja,
Legyek néma, és legyen ő az a szókimondó szám helyettem,
Szem, fül, száj ugyanazt lát, hall és mondd; összenőttünk oly hirtelen.
2011. augusztus 16.

XLIX.
Néha elpattan a húr, néha elég van már mindenből,
Néha úgy kikészülünk, hogy elegünk lett az életből,
De csak pillanat műve mindez, várd ki a holnapot,
Józan eszed mellett tarts ki, és elmúlik minden bajod!
2011. augusztus 17.

L.
Építünk új világrendet: törvénytéglát az alkotmányra,
A hatalom tervezi ezt a biztosnak alapjára,
Majd jön egy új burzsoá és könyörtelenül kifosztja,
Zsarnok borja lesz mindaz, aki a parancsokat osztja!
2011. augusztus 19.

LI.
Engem nem érdekel az időnek működése,
Meghalhatok később vagy hamarabb, vagy megkésve,
De tudom: ha a fiam nem, akkor az unokám,
Látni fogja, hogy lett újra naggyá Magyarország!
2011. augusztus 19.

LII.
Kitártam valamimet, talán a szívemet, amit kitártam,
Általad lettem valamivé, talán boldoggá, mivé váltam,
Eltart engem valami, talán egy érzés az, ami eltart,
Meghalt bennem valami, talán a fájdalom az, ami meghalt.
2011. augusztus 20.

LIII.
Ne féltsd ökölbe szorítani a kezed,
Ne féltsd a hangodat, ha üvöltened kell,
Ne félj, én majd segítek, itt vagyok veled,
Ha panaszod van, én meghallgatlak, hidd el!
2011. augusztus 21.

LIV.
Feszült a perc – népek sorsai változnak,
Oly nagy a háborgás, hogy a golyó is fél,
Döntéskényszerben nagy téteket áldoznak,
És elveszik az is, mit fel sem tettek még!
2011. augusztus 22.

LV.
Érdemes már áldozni e hataloméhes világnak?
Mikor a drogbáró revolvert ad ötéves fiának,
Mikor a miniszter testvérét is vásárra bocsájtja,
Mikor a hullazabáló anyja sírját is kiássa,
Mikor az a lány ott a sarkon, aki testét eladta,
Ezért a költő az emberbe vetett hitét feladta!
2011. szeptember 4.

Világbéke (LVI.)
Nem érdemes hinni se benne, de vártunk rá ötezer évet,
De az emberek sokasága e szóra készségesen béget,
Eldörren a kezében a gépfegyver, és mikor mindennek vége,
Üvölti az égbe a hiú ábrándot: a nagy világbéke!
2011. szeptember 10.

LVII.
Én adok, azért, hogy szeressenek,
Csak szeressetek, adok, kérjetek!
Szeretet, amit nem lehet mérni,
Engem nem tanítottak meg kérni.
2011. szeptember 11.

LVIII.
Érzően figyelem, mert mégis működik: élénk,
Apró félelem állandóan feltörik és vár,
Vár a világ, míg csak le nem épül az emberek által,
Majd a romoktól nem fog többé látszani orcánk.
2011. szeptember 13.

LIX.
Ó, ha kegyetlen az élet, tartsál még ki, ha hűtlen
Gyermekként is cserbenhagy, majd sorsod is elvet,
Álmokban leled ábrándod boldog jelenettel
És, ha való lesz is, eldobat úgy, mint életed egyszer.
2011. szeptember 14.


LX.
Vannak, akik hisznek; vannak, akik kételkednek,
Vannak, akik felhőt látnak, vagy napnak beszélnek,
Vannak a kicsinyek és vannak a hatalmasok,
Kicsiny vagyok, ezért hatalmasok: eláshattok!
2011. szeptember 19.

LXI.
Ha egy magyar az ellenségeddel társul,
Ha egy magyar megesküszik, majd elárul,
És ha egy magyar orvul hátba támad is,
Csak tarts ki mellette, hisz magyar vagy te is!
2011. szeptember 24.

LXII.
Nem lehettem tökéletes, mint megannyi herceg,
És áldozatként tekintenek rám gyarló terhek,
Mert nincs a korombeliek közül vesztes csak én,
Csak engem gyötör a szív és a szerencsétlenség!
2011. szeptember 25.

LXIII.
Én hittem az emberiség jóindulatában,
Hittem ezerszer festett hűséges kis szavában,
És a kegyetlen igazságot megismerhettem:
Nincs oly barát, ki kiállna bármiben mellettem!
2011. szeptember 27.

In memoriam Makovecz Imre (LXIV.)
Ha meghallja a művész úr egy ifjúnak szavát,
Kinek hallhatta Pesten szerény kis szavalatát,
Kérem, tudja meg, hogy egy kincstől vált meg e nemzet,
A gyász csendes, a lélek fekete zászlót lenget,
Egyenként hull a magyar, de hitünk ne vesszen el:
Oly templom épül most odafenn, hol a vég kezdetre lel!
2011. október 1.

LXV.
Rég elvesztettem azt, amitől ember az ember,
Csak remélhetem, hogy visszatér hozzám majd egyszer,
Az indulatot nem tartja vissza semmilyen gát,
Önbizalom angyala, szállj hozzám vissza hát!
2011. október 2.


LXVI.
(Faust-epigramma, Homunculus)
Homunculusok szerteszét a sötét világon,
Elhagyják Wagnerüket és messze vándorolnak,
Tapasztalatot keresnek, de már megbocsásson,
Kéz és láb nélkül végül majd céljukra találnak?
2011. október 12.

LXVII.
(Zöld Októberre emlékezve)
Egy ősz, nemzetünk ősze, ami dicső példa lehetne,
De a vörös múlt söpredékei maradtak helyette,
És szólhatnak cifrás huszonegyedik századi ódák,
De a szívünkben üvöltenek még a vádló bitófák!
2011. október 15.

LXVIII.
Október, mi az, amit teszel, hogy szívem érted ég?
Ha elbukom, mindig te hajtasz, hogy még, még!
Mi az, amivel megmozgatsz? Mi az? Mondd meg!
Személyemnek rejtélyét, kérlek, te oldd meg!
2011. október 16.

LXIX.
Esze Tamás szegénylegénye vagyok én,
Kassánál csapunk össze labanccal Radics élén,
Lába nyoma se marad gaz Rabutinnak,
Míg hűséget esküdtünk nagyságos Rákóczinak!
2011. október 20.

LXX.
Légy áldott múltunk, légy átkozott jelenünk,
Egy kérdésre ezer válasszal felelünk,
Ezer buta választ, ezer téveszmét vállalunk,
A történelem igazol téged: 21. századunk!
2011. október 26.
LXXI.
Elbukok egyszer, mert a sorsom elbukni,
És eltemet majd e kornak butasága,
De az ész feltámaszt, jelszóm legyen: Tudni!
Válts meg minket, Értelem – te szent, te drága!
2011. november 6.

LXXII.
Aki becsülettel, hűséggel él,
A legnagyobb Don Juantól is többet ér!
Aki becstelenül, hűtlenül él,
Cifraruhájában sem több egy senkinél!
2011. november 7.

LXXIII.
Éjjel csak ésszel, forró vérrel ne térj el,
Ha kéjelegve mást nézek, kérlek, nekem nézd el,
Az ember nem észlel, előtte a vészjel,
Nem észlelek, minden jel az élvezetnél érvel!
2011. november 13.

LXXIV.
Csak merengek, de még most sem értem,
Az Isten miért nem akkor teremtett, amikor kellett volna élnem,
Csak merengek, mert nincs mit már várnom,
Tudom, hogy minden ember ugyanaz, nincs barát ki megért e világon.
2011. november 14.

LXXV.
Ó, fiatalságnak tavaszos évei velem vannak,
Élvezni az életet, semmibe üvölteni szoktak,
Ez alatt csak egy költő lettem, kiből dől a büszkeség,
Mellettem barátok, de nem elég, ó, gyarlón, nem elég…
2011. november 23.

LXXVI.
(A társadalom áldozatának sírfelirata)
Minden akartam lenni: egyszer ilyen, egyszer olyan,
Vagánnyá akartam tenni személyemet bárhogyan,
És az vitt a sírba, hogy csak mondtam: teszek és halok,
Hogy mássá lehessek, mint aki szívem szerint vagyok.
2011. november 29.
LXXVII.
Hát így: hát legyen: hát lett,
A sors kegyetlenül tett,
Míg ifjúságom elszáll,
A boldogságom bujkál.
2011. december 13.

LXXVIII.
(Gyűlöllek)
Ha elindulnék most a romlásnak útján,
Hidd el, én boldogabb lennék a boldogabbnál,
Lennék a legnagyobb, a legtöbb, a legszebb,
Nem indultam el, ezért elmennék messzebb,
Érték – értéktelenség. Távol tőletek!
Mert boldogok vagytok, gyűlöllek titeket!
2011. december 15.

LXXIX.
Czáboczky Szabolcs a nevem, kérem,
Létem nem szégyen, nem állok térden,
Nem kérem, hogy légy résen, vagy légy ébren,
Védem hitem és szívembe vésem,
Minden érvem, amitől lesz énem,
De kétlem, hogy megértesz az éven,
Vagy e létben bármilyen éjen,
Élhetsz te bárhol, északon délen,
Baj esetén mosolyoghatsz szépen,
De én ezt nem értem, nem így érzem,
Száz vészen át, mint csillag az égen,
Érzem, érzem, fény vagyok az éjben!
2011. december 23.

LXXX.
Kilencvennégy októbernek vége,
Megszülettem e kőkemény földre,
Nem tudom hová készülök, és hogy
Hol lesz majd koporsómnak a gödre.
2011. december 30.